Konyha, lélek és egyéb férfi dolgok

Amikor elkezdem rendszeresen főzni, törekedtem arra, hogy minden étel úgymond "könyv szerint" készüljön. Ezért első alkalommal, mikor pestot készítettem és megvettem a hozzávalókat, csak pislogtam, hogy egy tésztára való szósz egy vagyonba kerül. Ha nincs szezonja a bazsalikomnak, és épp nem a kertből tépkedek hozzá, akkor drága, és egy kiadós adaghoz legalább két maréknyi kell belőle. Ugyanez a helyzet a fenyőmaggal, amiből 10 dekát ezer forint alatt nem nagyon lehet megkapni. A parmezán, vagy a pecorino sajt sem olcsó, de azt nem nagyon lehet pótolni, az olcsóbb változatok meg sem közelítik az eredetit. Ezért aztán csak kicsit, de csalok. 

A pesto klasszikus olasz mártás, hagyományosan mozsárban összetört fűszerek és hozzávalók keveréke. A két legismertebb fajta a szicíliai "piros" és a genovai "zöld". Az első aszalt paradicsommal, míg a pesto genovese friss bazsalikommal készül. Ilyet csináltam most, egy kis paradicsomos-mozzarellás csirke és penne tészta társaságában. 

Mint mondtam, csaltam kicsit. A bazsalikomot egy csokor petrezselyemmel, míg a fenyőmagot kb. fele menyiségben kesudióval egészítettem ki. A magokat érdemes kicsit megpirítani, mert úgy sokkal jobb íze lesz. Én nem mozsárban, hanem robotgépben "töröm össze" a hozzávalókat, gyorsabb, egyszerűbb. Beleteszem a zöldfűszereket, a reszelt parmezánt, a pirított magokat, három-négy gerezd fokhagymát (az eredeti receptbe nem kell), egy kis sót, borsot, és öntök rá extra szűz olíva olajat. Jól összedarálom, és addig adagolok még hozzá olajat, amíg sűrű massza lesz belőle. Meg kell kóstolni, hogy jó-e, és ha nem kell ízesíteni, akkor kész is van. Tésztát kell csak főzni hozzá, és egy serpenyőben a szósszal jól összeforgatni. A kész pesto egyébként sokáig eláll a hűtőben, például sertéssülttet, vagy akár egy sonkás szendvicset is kiválóan fel lehet vele dobni.

Hogy legyen hús a tányéron, mozzarellás csirkét csináltam hozzá, azzal nincs sok feladat, és jól illik a pestohoz. A kettévágott csirkemelleket ízesítem oregánóval, sóval, borssal, és egy serpenyőben kicsit elősütöm. Beleteszem egy tepsibe, öntök alá kevés olíva olajat, majd minden szeletre teszek két karika paradicsomot és arra egy-egy szelet mozzarella sajtot. A paradicsomra érdemes szórni egy kis szárított, vagy friss bazsalikomot, és akár egy kis fokhagymát is. Addig kell sütni, míg a sajt szépen meg nem pirul a tetején. 

Hozzávalók a pestohoz:

2 nagy csokor friss bazsalikom

1 csokor petrezselyem 

5 dkg fenyőmag

5 dkg kesudió

5 dkg reszelt parmezán és/vagy pecorino sajt

4-5 evőkanál extra szűz olíva olaj

3 gerezd fokhagyma (opcionális)

só, bors

Hozzávalók a csirkéhez:

2 egész csirkemell

2 egész paradicsom

2 gombóc mozzarella sajt

só, bors, oregano

bazsalikom, szárított fokhagyma

1 evőkanál olíva olaj

500g penne tészta.

Itthon nálunk nincs nagy hagyománya a vegetáriánus konyhának. Most mégis valami húsmenteset akartam, de olyat, amivel jól lehet lakni és túlmutat a bűvös rántott sajt-bundázott-rakott zöldség hármason.

Persze valahogy megint egy olasz étel jutott eszembe: a szicíliai rizsgombóc, vagyis az "arancini di riso". Ez egy hagyományos szicíliai előétel, sokszor a maradék rizottót felhasználva készítik mozzarella sajttal, hússal, gombával vagy paradicsomszósszal töltve. Én csak simán sajttal készítettem, és csináltam még hozzá egy kis mártogatóst is. Nem gondoltam, hogy akkora sikere lesz, hogy másnap egy újabb adagot kellett belőle készítenem...

Amúgy nagyon egyszerű megcsinálni, tulajdonképpen egy kész rizottóból kell gombócokat formálni, majd tojásba, zsemlemorzsába forgatva forró olajban kisütni.

A rizottót a hagyományos módon készítjük: Egy kis fazékban feltesszük forrni a csirke alaplevet. Egy másik edényben aprított vöröshagymát, fokhagymát olíva olajon lassú tűzön pirítunk, rátesszük a rizst. Feltekerjük a gázt, és kavarjuk, pirítjuk, majd felöntjük egy pohár fehérborral. Ha már nem érezni a bor illatát, akkor folyamatos kevergetés mellett el kell kezdeni adagolni hozzá a csirke alaplevet, amíg majdnem megpuhul a rizs, közben sózzuk, borsozzuk. A végén mehet bele egy jó marék reszelt parmezán sajt és az apróra vágott petrezselyem. Elkeverjük és hagyjuk kihűlni. Hozzákeverünk egy egész tojást, egy marék zsemlemorzsát és jól összegyúrjuk. A masszából egyforma gombócokat gyúrunk, miközben a gombócok közepébe egy-egy kis darab mozzarella sajtot nyomunk. A kész gombócokat egyenként tojásba, majd zsemlemorzsába forgatjuk és forró olajban aranyszínűre sütjük.

Az arrabiata szószhoz olíva olajon megfuttatjuk az apróra vágott fokhagymát. Beleöntjük a darabolt paradicsomot és a paradicsomszószt. Sózzuk borsozzuk, egy kis csilit szórunk bele, majd az egészet összeforraljuk. A végén beletépkedünk egy csokor friss bazsalikomot és a végén kiöntjük egy tálba, amiből majd lehet a gombócokkal tunkolni...

Hozzávalók a gombóchoz:

- 1 liter csirke alaplé

- Egy evőkanál olíva olaj

- Étolaj a sütéshez

- 1 fej vöröshagyma, 2 gerezd fokhagyma

- 1 egész tojás

- kb. 5 dkg zsemlemorzsa

- 10 dkg mozzarella sajt

- Egy csokor petrezselyem

- Egy pohár száraz fehérbor

- Só, bors

- Kb. 3 dkg vaj

- Kb. 5 dkg parmezán sajt

- 400 g arborio (kerekszemű) rizs

Hozzávalók az arrabiata szószhoz:

- 2 gerezd fokhagyma

- 1 evőkanál olíva olaj

- 1 db. 400 g-os darabolt paradicsom, vagy ugyanennyi friss hámozott paradicsom

- 4 dl. paradicsomszósz

- egy csokor friss bazsalikom

- só, bors

Valami vasárnapi ebédet kellett összerakni, és nagyon a rizottó járt a fejemben, így ebből indult ki a hozzávalók kiválasztása. Úgy voltam vele, hogy amit össze tudok ötletelni a piacon, abból lesz az ebédünk elkészítve. Korábban csináltam már kakukkfüves, babos rizottót, ehhez gondoltam még hozzá a pármai sonkát és az aszalt paradicsomot. Aztán a kacsamell lett a ráadás, mert egyrészt passzol, másrészt amíg sül, addig nyugodtan lehet a rizst kevergetni. Fél óra munka és odafigyelés, de nagyon megéri...

Először a kacsamellet kell előkészíteni: Megmossuk, hosszában kettévágjuk, majd a bőrét keresztben és hosszában is beirdaljuk. A keletkezett résekbe fokhagyma szeleteket teszünk, illetve amennyire lehet, benyomkodjuk a bőr alá. Sózzuk, borsozzuk, de csak a bőrét. Egy serpenyőben kevés olíva olajat hevítünk. Tényleg nem kell sok olaj, mert sok zsír ki fog sülni a kacsából. A kacsamellet ekkor bőrével lefelé beletesszük a serpenyőbe, és melléteszünk még 4-5 fokhagyma gerezdet, és néhány kakukkfű ágat. Innentől nincs vele dolgunk, 15-20 percig közepes lángon sütjük.

A rizottót a "szokásos" módon készítjük. Egy kis fazékban feltesszük forrni a csirke alaplevet. Egy másik edényben aprított vöröshagymát, fokhagymát olíva olajon lassú tűzön pirítunk, rátesszük a rizst, feltekerjük a gázt, és kavarjuk, pirítjuk, majd jöhet a legjobb rész, felöntjük egy pohár fehérborral. Az igazi ínyencek állítólag száraz Martinit használnak, nekem volt itthon egy félig megbontott rozém, kiválóan teljesített! Ha már nem érezni a bor illatát, akkor folyamatos kevergetés mellett el kell kezdeni adagolni hozzá a csirke alaplevet, amíg majdnem megpuhul a rizs. Közben egy kis serpenyőben olíva olajat hevítünk, amibe beletesszük a felszeletelt pármai sonkát és a szárított paradicsomot. Kicsit összerázzuk, majd hozzákeverjük a leszűrt babot, sózzuk, borsozzuk és hozzá morzsolunk egy kis kakukkfüvet. Ezt a ragut keverjük a majdnem kész rizottóba egy kis darab vaj, egy jó marék parmezán sajt és aprított petrezselyem társaságában.

Eközben elkészült a kacsamell, ideje megfordítani, de persze előtte a másik oldalt is sózzuk borsozzuk, csak ezután fordítjuk meg. 5 percnél tovább nem kell sütni, ha így csináljuk nem fog kiszáradni, szaftos és puha marad. Én nem is szoktam teljesen átsütni a kacsamellet, csak így angolosan. Ami a kacsahúsból esetleg megmarad, azt vacsorára, vagy másnap hideg sültként fel lehet tálalni, de salátával, vagy szendvicsben is nagyon finom!

Hozzávalók:

1 egész bőrös kacsamell

1 fej vöröshagyma

Kb. 8 gerezd fokhagyma

3 evőkanál olíva olaj

4-5 kakukkfű ágacska

1 liter csirke alaplé

400 g kerekszemű rizs (arborio vagy carnalori)

1,5 dl száraz fehérbor

400g-os borlotti bab konzerv, vagy 200 g friss bab beáztatva, megfőzve

4-5 db napon szárított paradicsom

5 vékony szelet pármai sonka (kb. 6-8 dkg)

1 csokor petrezselyem

10 dkg parmezán sajt

2 dkg vaj

só, bors

Nemrég fedeztem fel magamnak egy számomra új fűszert, a füstölt paprikát. Spanyolországból származik, és nagyon hasonlít a mi pirospaprikánkhoz. Különbség, hogy a spanyol "pimenton" paprikát őrlik, és tölgyfával füstölik, attól lesz különleges, enyhén füstös íze. Szoktam használni csilis ragukhoz, mexikói ételekhez, de egy szimpla pörköltet is fel lehet vele dobni. Jobb fűszereseknél mindig beszerezhető...

Ma egy olyan csirke ragut csináltam, ami részben “hozott anyag”, részben saját innováció. Egyfajta paprikás csirke gombával és pirított galuskával. Elég jó lett!

 A csirkét csíkokra vágom, beleteszem egy mély tálba, majd rászórom a paprikát és az őrölt borsot, és jól összekeverem, hogy mindenhol fűszeres legyen a csirkehús. Egy nagyobb serpenyőben olíva olajat hevítek, amiben megsütöm a csirke darabokat. Miközben sül a csirke, felszeletelem a hagymát, a fokhagymát, majd a paprikát és a gombát is kockára vágom. Ha a csirke szép pirosra sült, kiszedem a serpenyőből és félreteszem. A visszamaradt olajra teszem a hagymát és a fokhagymát, kicsit később pedig a csíkokra szeletelt kaliforniai paprikát, majd végül a gombát és folyamatosan rázogatva pirítom kb. 5 percig. Felöntöm egy kis pohár fehérborral, majd ha felforrt, visszateszem a csirkét, keverek hozzá egy nagy kanál tejfölt és együtt párolom, ha nem elég a szaft, akkor öntök hozzá egy kis csirke alaplevet. Amikor elkészült, frissen aprított petrezselymet szórok rá és még utoljára azzal is összeforralom. Tálaláskor spätzle-t kanalazok rá, meg egy kis tejfölt.

A spätzle tulajdonképpen egyszerű galuska, amit egy serpenyőben vajon megpirítok. A tésztába lehet keverni egy kis szárított petrezselymet, nagyon finom.

Tudom, van aki nem szereti a gombát de ez sem egy kötött recept, így ki lehet hagyni, ennél is a fűszerezés az ami fontos. Nyáron nagyobb a mozgástér, akkor lehet bele tenni például zsenge héjas zöldborsót, cukkinit is akár.

Hozzávalók:

2 egész csirkemell filé

1 nagy fej vöröshagyma, 1 gerezd fokhagyma

1 kaliforniai paprika 

40 dkg gomba

1 evőkanál őrölt füstölt paprika, só, bors

1 evőkanál olíva olaj

1 dl. száraz fehérbor

1 evőkanál tejföl

1 dl. csirke alaplé

1 csokor petrezselyem

A spätzle-hez galuska és 2,5 dkg vaj.

Megint rizottó, illetve paella, illetve rizses hús, illetve egyik sem... Egy amerikai-spanyol-francia étel a déli államokból. A spanyol bevándorlók paellát készítettek, de mivel csak drágán volt beszerezhető a sáfrány, így azt paradicsommal helyettesítették. New Orleansban lett aztán ebből a jambalaya, ahol francia és karibi befolyásra kerültek bele kreol fűszerek, a cayenne bors, koriander, oregano, fokhagyma, chili, stb. Hasonlóan a paellához ez sem kötött recept, lehet bele tenni halat, rákot, bármilyen zöldséget. Ami fontos, az a fűszerezés, illetve, hogy füstölt kolbász mindenképpen kell bele! A lényeg, hogy itt Angyalföldön is tökéletesen el lehet készíteni, bármelyik piacon megvan hozzá minden hozzávaló. Fűszeres, kicsit csípős és nagyon finom.

A csirkemellet kisebb darabokra vágjuk és egy tálban, vagy a deszkán jól bedörzsöljük a fűszerkeverékkel, és kicsit besózzuk. Egy nagyobb serpenyőben olívaolajon megirítjuk a csirkét, majd áttesszük egy tálba. A visszamaradt olajra mehet a kockázott bacon, és az apróra vágott hagyma. Némi kevergetés után beletesszük a karikára vágott chorizo kolbászt, a felszeletelt kaliforniai paprikát és a zúzott fokhagymát. Én amúgy ma békési csípős szárazkolbászt használtam, és senki sem panaszkodott, úgyhogy bármilyen jó füstölt kolbász megfelel. Ha minden szépen megpirult, vissza kell tenni a csirke darabokat, össze kell keverni és rá kell szórni a rizst és a felkockázott paradicsomot. Ekkor még lehet fűszerezni, sóval, borssal, korianderrel, esetleg még egy kis cajun fűszerrel. Aki csípősebben szereti, ilyenkor kell beletenni a chilit. Felöntjük csirke alaplével, egyszer elkeverjük, és kb. 20 percig főzzük, amíg a rizs el nem készül.

Ennyi..tök egyszerű, és aki szereti mondjuk a curryt vagy úgy általában a fűszeres ételeket, azoknak nagyon ajánlom. Én meglocsolgattam egy kis Tabascoval és ittam hozzá egy hideg sört...

Hozzávalók:

 1 evőkanál olívaolaj

 1,5 nagyobb csirkemell filé (vagy két kisebb)

 1 közepes vöröshagyma

 2 gerezd fokhagyma

 1 kaliforniai paprika 

 15 dkg Chorizo kolbász (vagy bármilyen jó minőségű füstölt kolbász)

 5 dkg szeletelt bacon szalonna

 30 dkg hosszúszemű rizs

 3 szem paradicsom felkockázva

 Kb. 0,5 liter csirke alaplé

 1 evőkanál cajun fűszerkeverék

 Só, bors, szárított koriander levél

Új év…

Most nem főzök, kicsit számot vetek. Itt a „Ló éve”, idén leszek 40 éves, kiváló év lesz arra, hogy rendszerbe kerüljön az, amit az elmúlt mondjuk 3 évben összehordtam saját magamban. Mindannyiunknak vannak szerepei az életben, életkortól, helyzettől függően általában 6-8 is egyszerre. Ilyen szerepek lehetnek a Férfi, a Nő, Szülő, Gyerek, Barát, Segítő, és még sorolhatnám, kinek mi. Én nyolc ilyet számoltam meg… A nagy káoszban arra jutottam, hogy érdemes lenne az életben megélt szerepeimet külön megnézni, mert míg sokszor egyszerre élünk meg többet, nem mindig egyértelmű, hogy melyiket is vesszük elő egy adott élethelyzetben. Azt gondolom, ha be tudom azonosítani, hogy ki vagyok, illetve hová tartok, akkor nem jutunk oda, hogy például „gyerekként”, „szülőként”, viselkedjünk egy párkapcsolatban is. Vagy lassan spontán, vagy tudatosan, akár félelemből kioltjuk egy-egy szerepünket amiben szeretnénk magunkat megvalósítani, és egyszerűen más életét kezdjük élni a sajátunk helyett… Vagy rájön az ember, hogy „rossz helyen” van. De akkor lehet kompromisszumot kötni, vagy megalkudni, viszont ez már tudatos döntés kérdése!

Kezdem akkor azzal ami vagyok és ami így a negyedik X felé gyakran foglalkoztat. Hogy végül is ’férfi’ volnék, annak minden felelősségével. Aztán azt látom, hogy ehhez is fel kéne nőni, mint minden máshoz, mert ez nem egy adott tulajdonság. Illetve lehet az, de úgy gondolom ez csak keveseknek adatik meg, hogy olyan mintát hozzanak, vagy olyan krízist éljenek meg már fiatalon, amitől készek lesznek komolyabb önismeret és tanulási folyamat nélkül „igazi” férfiként működni. Ok, de mit is jelent az, hogy valaki férfi? Azt hiszem, ez nem egy objektív fogalom, hanem leginkább egy általunk felállított elvrendszer, egy kép, amit erről a szerepről alkotunk, ahogy ezt a képet idealizáljuk. Lehet, hogy valakinek egy kopasz kigyúrt, domináns alfahím lesz ez a kép, és ezért fog dolgozni önmagán, és erre a tükörképre fog vágyni egész életében. Én megpróbáltam megfogalmazni azt, amit én mint „férfi” erről gondolok. Ez persze egy idealizált kép komoly elvárásokkal, egy hölgy barátom olvasta, ő azt mondta, hogy egyrészt ilyen nincs, másrészt meg túl szigorú vagyok magunkhoz! De én azt mondom, ha már víziókat gyártunk, akkor az érjen is valamit. És különben is: „A boldogsághoz nem vezet út. Az út maga a boldogság.” A lényeg, hogy tartsunk valamerre…mindig!

Tehát akkor a FÉRFI szerintem:

A férfi erős, szép, okos és bátor. Egy férfi érzelmileg stabil, határozott. Nincsenek sem fizikai, sem érzelmi függőségei. Szabad gondolkodású, a megtapasztalt érzéseket és gondolatokat képes elfogadni és racionálisan értékelni. Az érzelmeit megéli és a megfelelő időben és helyen, a megfelelő embernek ki is meri azokat mondani. Nem fél a saját érzéseitől, a létező félelmeit felismeri és értékeli. Az önbizalom hiányából adódó és egyéb irracionális félelmekkel képes szembenézni, és képes őket leküzdeni. A férfinak van tartása. Képes kontrollálni a szexuális és egyéb érzelmi vágyait, azokat a megfelelő helyen és időben éli meg tiszteletben tartva azokat, akiknek az életére hatással van, de saját magának sem okoz kárt. A férfit úgy tisztelik, hogy önmaga által felállított elvek alapján él, ezekkel nem alkuszik meg, adott élethelyzetben képes dönteni, és cselekedni.

A férfi tehát tiszteli saját magát.

-          Tiszteli a testét, ezért tesz érte, hogy egészséges legyen, fontos az ápoltság és a jó megjelenés. Van stílusa, aminek megfelelően odafigyel az öltözködésére, a modorára. Az igazi férfi sármos, de ez a sárm és jó kiállás belülről fakad. Van humora.

-          Tiszteli a lelkét, ezért tesz érte, hogy kiegyensúlyozott, és hogy egészséges önbizalma legyen. Hisz saját magában, célokat tűz ki, és van is bátorsága küzdeni értük és elérni azokat. Elfogadja a kudarcot és a sikert, mindkettőből tanul, és építkezik. Hisz Istenben.

Párkapcsolat: A férfi teljes lelkét és testét beleteszi egy kapcsolatba, de érzelmileg képes független maradni és tiszteletben tartja párja függetlenségét. A vágyait és érzéseit úgy éli meg, hogy azzal partnerének is örömet okozzon, és képes az önző érzelmeket és vágyakat elengedni. Képes ezekről az érzelmekről, vágyakról őszintén beszélni, és képes a párjától ugyanezt elfogadni. Van bátorsága felvállalni a konfliktust és a veszteséget, és nem gyáva kimondani, ha a kapcsolat más nem ad meg valami fontosat, lényegi érzést. Nem alkuszik meg saját magával, de a többért képes a kompromisszumra. A férfi hagyja, de nem várja el, hogy szeressék, nincs szüksége állandó visszacsatolásra, érzelmi támaszra, de ha kell, van bátorsága segítséget kérni.

Az igazi férfi keresi a kihívást, és bátor új dolgokba belefogni, vagy új helyzethez alkalmazkodni. Az igazi férfi nem fél a haláltól, a fájdalomtól, a kudarctól. Nem fél a sikertől, a hatalomtól és a nőktől! És nem fél saját magától…

Végül is ez is egyfajta recept… Nagyon kíváncsi vagyok, hogy hölgyek mit gondolnak arról, hogy milyen is az ideális férfi, megpróbálom ezt összegyűjteni majd ide egy csokorba. Bár én próbáltam a női szerepet hasonlóan megfogalmazni, de fele ennyire sem jutottam. Minden második mondatnál ugyanaz a szó jutott eszembe: Titok…

Hasonlóan a szárított paradicsomhoz, elég komoly az ellenállás nálunk az olajbogyóval szemben, na de most mindkettőt felhasználtam az ebédünkhöz. Csirke vadász módra, az olaszok "csirkepaprikása", minden családnak megvan a saját receptje, fantasztikus egytálétel. A cacciatore nyúlhúsból készül elsősorban, de csirkéből ugyanolyan finom.

A legjobb, ha egy egész csirkét feldarabolunk, jó bele a comb, a szárny, és a melle húsa. Én egy csirkemellet és négy felsőcombot találtam itthon, ez bőven elég. A mellet elég négy nagyobb darabra vágni, minden húst sózni, borsozni, és így kell kicsit minden oldalát olíva olajon megpirítani egy mélyebb lábasban. Kiszedem egy tányérra, és abba az olajba dobom a bacont és a szeletelt hagymát és a fokhagymát, amiben a csirkét elősütöttem. Eredetileg a zöldségeket karikára kellene vágni, de hogy elrejtsem a gyerekek elől, így a répát, a kaliforniai paprikát és a szárított paradicsomot apró kockára vágva teszem a hagymás alapra. Beleszórok úgy három marék magozott fekete olajbogyót és fűszerezem: apróra vágott chilipaprika, oregano, egy babérlevél és egy kis kakukkfű. Szerintem ehhez az ételhez tökéletes a szárított fűszer, de ha van itthon, akkor érdemes friss kakukkfűágacskát használni, amit a végén a babérlevéllel együtt kivehetünk az ételből. Tehát ha összeállt a "sofritto", felöntöm egy kis fehérborral, és pár perc kavargatás után ráöntöm a paradicsomszószt és a hámozott paradicsomot. ilyenkor kóstolgatok, és fűszerezek, mert később már nem lehet. Ha felforrt, szépen átkanalazom egy tűzálló tálba, vagy jénaiba, beleteszem a csirkéket, és így mehet a sütőbe 180 fokon kb. 40-45 percre. Én szeretem ha kicsit kilógnak a combok, így finom ropogósra sül a bőre. Köretnek tagliatellét, vagy bármilyen tésztát lehet főzni, de szerintem nagyon finom, ha néhány szelet ciabatta kenyérből készült fokagymás pirítóssal tálaljuk.

Ez az étel simán jó melegítve is, holnap ezt viszem munkába az tuti, a többiek meg egyék csak a tegnap készült tepsis húst ( ami nagyon finom lett, de erről majd később), ha már ekkora ellenség az olívabogyó! De ez sem baj, főzök majd spagettit, abba, vagy pizzára nagyon szeretem...

Hozzávalók:

4 csirke felsőcomb, egy egész csirkemell

10 dkg bacon kockára vágva

1 hagyma, 2-3 nagyobb gerezd fokhagyma

1 szál sárgarépa

1 kis üveg fekete olívabogyó

400g passzírozott paradicsom

5-6 szem hámozott paradicsom

Fél üveg olajos aszalt paradicsom

1 kaliforniai paprika

1 chilipaprika

1 pohár száraz fehérbor

só, bors, kakukkfű, oregánó érzéssel

1 babérlevél

köretnek tészta, vagy kenyér

Szeretek főzni. Mindig is szerettem, de így 40 felé valahogy megtaláltam benne az önmegvalósítás valami nagyon egyszerű és mindennapi formáját. Nekem a főzés egyszerű hobbi, ahol nincs cél, nincs megfelelési kényszer, csak az élmény, ahogy az alapanyagok és a fűszerek ízekké és illatokká állnak össze. Kitalálni, meglátni, aztán összerakni, megkóstolni, kavargatni, ha kell akkor hozzátenni, és ha elrontom, akkor újra kezdeni. Ha beleteszem az érzést és ott vagyok, akkor mindig sikerül. Sohasem tökéletes, de jó megenni. Amikor igazán élvezem a főzést, olyankor is valami nagyon finom kerekedik ki belőle, ha hibázom is közben. 

Sokmindent főzök, de a mediterrán konyha, azon belül a rizottó a kedvencem. Mert a rizottó egyszerű, de az első pillanattól az utolsóig foglalkozni kell vele, és mindennek megvan a helye és ideje. Mégsincs méricskélés, óra, mindent érzésből kell csinálni, és nem baj ha nem sikerül kétszer ugyanúgy. Én úgy kezdem, egy fazékban felteszem a hús-, zöldség-, vagy hal alaplevet lassan forralni. Olívaolajon, nagyon apróra vágott hagymát, fokhagymát párolok szép lassan, kis lángon, hogy ne barnuljon, esetleg mehet bele reszelt zellergumó. Ez a 'sofritto', az alap.. Keverni kell finoman, érzéssel. Ha kész, ráöntöm a rizst, tovább kavarom, de már erősen, a lángot feltekerve felöntöm egy pohár száraz fehérborral. Fantasztikus illata van! Innentől együtt izzadunk, keverem, masszírozom néha rámerek egy kis levest amíg kész nem lesz, al-dente de lágy és krémes a végén egy kis vaj és egy marék parmezán. Több száz féle változatban el lehet készíteni. Tehetünk hozzá sáfrányt (amit a borba keverek), paradicsomot, gombát, zöldfűszert, én általában a piacon találom ki, hogy aznap mivel készítem, kivéve ha halas lesz, vagy köretnek készül, mert ekkor nincs nagy mozgástér.

A rizottó ott lehet "velem" minden élethelyzetben, hozzátehet valamit minden olyan naphoz, amikor elkészítem. Rizottót jó enni üzlettárssal, vagy családi ünnepen, jó enni vasárnap együtt, vagy feldobni egy hétköznap estét.. Szoktam rizottót egyedül is, csak magamnak főzni...

Az én kedvencem a risotto milanese. Lehet magában is enni, de csináltam már hozzá ossobucot (borjú lábszár, finom velős csont zöldséges, fűszeres, boros, paradicsomos alapban párolva), de kiválóan megy hozzá a sült kacsamell, vagy egy jó marharagu. Hozzávalók ahogy én csinálom::

- Nagyjából 1 liter csirke alaplé

- Egy evőkanál olíva olaj

- 1 vöröshagyma

- Egy kisebb zellergumó

- Egy csokor petrezselyem

- Egy pohár száraz fehérbor

- Só bors és egy kis sáfrány

- Kb. 3 dkg vaj

- Kb. 5 dkg parmezán sajt

- 300 g arborio (kerekszemű) rizs